Mikor mondhatjuk egy műre, hogy abbahagyható és vállalható a kész alkotás?
 |
| Portré rajzolás - Hol van a portré rajzolás végpontja? - Mikor kell abbahagyni? |
Természetesen a válaszadás csak individuális lehet. Az alkotó, saját művével kapcsolatos elvárásainak megfelelően érzi és tudja a saját végpont-verzióját.
Egy portré rajzolás folyamaton belül is lehet több végpont, s ekkor a portrérajzok eltérő stílust képviselve nyilváníthatóak teljes értékű alkotásnak (persze abban az esetben, ha a teljes mű együtt fejlődik és nem vész el az alkotó a részletek egyenkénti sorba rendezett kiteljesítésében). Amennyiben a művészi szándék a rajzosság, frissesség megtartása, az abbahagyott rajzolat is ezt sugározza. Ha a realisztikus szempontokat kívánja érvényesíteni valaki (kissé talán e-mögé szorítva az alkotói önkifejezés módjait), a portré rajzolás végpontja a kívánt hatás eléréséig tolódik.
A magam részéről a rajzosság megtartásának fontosságát preferálom, ezért nálam a megnyugtató végpont a középső portré. A személyiség-jegyek felismerhetőek, de több titok marad a műben, mint a realisztikusabb megjelenítés esetében (a 3. portré nem teljesen élethű ábrázolás, csak élethűbb, mint a többi portré, s nem is vetemednék többre). Az első portré pedig még nem elég kiegyensúlyozott. A fénykép az, amely aránylag tisztán realisztikus képet ad a látványról. A portrérajz szerintem ne keljen versenyre vele (ne akarjunk teljesen élethű képet létrehozni, hisz az már súrolja a giccs határát), maradjon meg művészi kifejezőeszköznek, mely az alkotói látásmód értékével növeli a rajzolt látványt.
